Căutare

A nagy pártok a kicsik rovására erősödnének, a pártfegyelem lazulna: a népszerű politikusok diktálnák a tempót, nem a vezetőség. Az RMDSZ biztosan szívna. [elemzés]

Traian Băsescu államfő korábban csupán ötletként vetette fel az egyéni kerületi választási rendszer bevezetését; mára azonban úgy tűnik, a választási reform gondolata megért, a „jó öreg” arányos zárt listás szavazás felváltása elkerülhetetlenné vált. Legalábbis Băsescu szerint.

Miről is szól ez? A szaknyelven egyszerű többségi egyéni kerületi választás sajátossága a „first past the post” mechanizmus, vagyis egy választási kerületben a legtöbb szavazatot, de a szavazatok kevesebb, mint felét megnyerő jelölt kapja a mandátumok 50 plusz egy százalékát.


Koalíció nincs, így a vita is elmarad

Előnye ezen választási formula alkalmazásának, hogy a politikai versenyben résztvevő legnépszerűbb pártok szerzik meg a parlamenti többséget, amelyek így nincsenek rákényszerülve koalíciós kormányzásra, és így nem is okolhatják egymást a kormányzati sikertelenségekért.

További pozitívum, hogy a mandátumokért nem pártlisták, hanem egyéni jelöltek versenyeznek, így a választók és jelöltek közötti kapcsolat személyesebbé válik, mint pártlistás választás alkalmával.

Arányos pártlistás választások során a pártok döntenek a jelöltek személyéről és rangsoráról. A jelöltek névsorából zárt választási listát alkotnak, melyet a szavazópolgár nem módosíthat.


Nem a pártkatona a befutó, hanem a népszerű

Az egyéni kerületi választási rendszerben elsődlegesen nem a pártlojalitás a döntő a jelöltek választásokon való indulásához. Ebben a rendszerben épp ellenkezőleg, a pártok vezetőségének nincsen lehetősége biztos befutó hellyel jutalmazni a lojalitást. A jelöltek önállóan döntenek, hogy indulnak-e vagy sem a választásokon, másrészt ebben a szándékukban a hátuk mögött álló párt nem korlátozhatja őket.

Az egyéni kerületi választási rendszer nem új találmány. A világ legrégebbi demokráciáiban – így a brit nemzetközösséghez tartozó országok körében – használatos választási eljárás, ahol történelmileg meggyökerezett pártok vannak.

Nagy-Britanniában, az AEÁ-ban, Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon két nagy gyűjtőpárt verseng a kormányzásért. Egy-egy választás a kormányzásra esélyes két vetélytárs közül az egyik földcsuszamlásszerű győzelmét hozza, lehetőséget sem hagyva az újabb kihívóknak az érvényesülésre.

Azonban a stabil egypárti kormányzás, átlátható politikai felelősség és konszenzusos politika nem jellemző a kelet-európai pártrendszerekre. Miért? Egyrészt mert ezek a pártrendszerek a '90-es évektől errefele feltehetően nem stabilizálódtak kellőképpen.


A koalíciós kormányzás viszont nagyobb legitimitásal rendelkezik

Kelet-Európa politikai életét a koalíciós kormányzás határozza meg azért, mert az arányos képviseletet létrehozó választási rendszer arra törekszik, hogy a pártok által elnyert szavazatarányon minél kevesebbet torzítson a mandátumokká való alakítás során.

Egyfordulós egyéni kerületi választási rendszerben pontosan fordítva történik: a pártokra leadott szavazatok elvesznek, ha azok nem elegendőek egy mandátum megszerzéséhez. Persze ennek a kiküszöbölésére be lehet vezetni egy, a töredékszavazatok újraosztását lehetővé tevő országos kompenzációs kosarat.

Mégis, ebben a választási formulában a legmeghatározóbb a szavazatok területi megoszlása – vagyis ha egy párt összegyűjti minden választási kerületben a szavazatok relatív többségét, ez elég a mandátumok abszolút többségének megszerzéséhez anélkül, hogy országos viszonylatban megszerezte volna a szavazatok abszolút többségét.

Az eredmény: olyan kormány alakulhat, amelynek nincs társadalmi támogatottsága, más szóval valamely társadalmi kisebbség által támogatott kabinet jöhet létre.

Egy többpárti kormány tehát legitimebb, mivel szélesebb társadalmi támogatottsággal rendelkezik, a pártok közötti koalíciós alkuk és az ebből fakadó konfliktuspotenciál ellenére is.


Radikálisan csökkenne a romániai pártok száma

Tekintetbe véve egyfelől az egyszerű vagy abszolút többségi egyéni kerületi választás hátrányait, másrészt az európai és kelet-európai politikai hagyományokat – sokpártrendszer, koalíciós kormányzás, arányos választási formulák – Romániában jelentős politikai következményekkel járhat az új választási rendszerrel való zsonglőrködés.

A választási reform legkézzelfoghatóbb hatása az lesz, hogy a romániai pártok száma radikálisan csökkenni fog. Mint már jeleztük, ez a választási rendszer az erős, népszerű pártoknak kedvez, a kis támogatottsággal rendelkező pártok számos esetben kiszorulnak nemcsak a kormányzásból, de a törvényhozásból is. Rendszerint ugyanerre a sorsra jutnak radikális – szélsőjobb vagy szélsőbal – pártok is.

Az RMDSZ a romániai pártrendszeren belül nyilván a kis pártok kategóriájába tartozik, még hogyha túl is teljesítette az öt százalékos országos bejutási parlamenti küszöböt az 1990-2004 közötti időszakban.

Ezért érthető a szövetség – érdemes megjegyezni, hogy az RMDSZ politológiai értelemben egyértelműen pártnak minősül – képviselőinek tiltakozása egy ilyen jellegű választási rendszer bevezetése ellen.


Akár így, akár úgy: az RMDSZ-képviselet csökkenne

Ha a választási törvényt a Pro Democratia civil szervezet által javasolt formájában fogadják el – országos kompenzációs kosárral vagy sem – előreláthatóan csökkenni fog az RMDSZ jelenlegi 6,6 százalékos képviselőházi, illetve 7,3 százalékos szenátusi képviselete.

Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetőjének véleménye szerint az egyéni kerületi választás annak függvényében torzítja majd többé vagy kevésbé az RMDSZ választóinak akaratát, hogy az egyéni kerületi választás milyen formájában egyeznek ki a pártok.

Amint a képviselő lapunk kérdésére kifejtette, a leghátrányosabb az lenne szerinte az RMDSZ számára, ha kétfordulós egyéni kerületi választási rendszert fogadnak el a pártok. Ebben az esetben a nyolc fejlesztési régióra tervezett választási körzeteken belül a megyéket (a megyehatárok alkották korábban a választási kerületeket) felosztják annyi kerületre, ahány mandátumot osztanak majd ki az illető megyében.


Nem szavaznak arra, aki amúgy is vesztes

Ennek következménye, hogy az RMDSZ csak azokban a megyékben szerezne mandátumot, ahol az RMDSZ egyéni jelöltjei meg tudják szerezni a szavazatok abszolút többségét. Ez pedig csak Hargita, Kovászna és helyenként Maros megyében lehetséges.

Márton mérlegelése azért lehet csak elméleti fejtegetés, mert az egyéni kerületi választási rendszer nemcsak a szavazat/mandátum arányt torzítja, hanem a választók preferenciáit is.

Maros megyében abszolút többségi választási rendszer alkalmazása esetén számolni kell azzal, hogy a „hasznos szavazat” elve alapján a magyarok nagy része – főként ha már másodszor szavaznak egyéni jelöltekre – nem az eleve esélytelen magyar jelöltet fogja támogatni, hanem a számukra talán kevésbé szimpatikus, ám esélyes indulót.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a választási rendszernek ebben a formájában a kis pártok törzsszavazói inkább a nagy pártok esélyesebb jelöltjeire szavaznak, nem pedig a saját pártjuk jelöltjére, mivel tudják: az általuk leadott szavazat másképpen elvesztődne.

Egyfordulós relatív többségi választási rendszer elfogadása esetén Márton Árpád valamivel több helyet jósol az RMDSZ-nek. Ez utóbbi választási formula nemcsak a demográfiailag koncentrált választókerületek által lefedett területekről hozhat mandátumot az RMDSZ számára, hanem néhány szórványtelepülésről is, így a hatodik választási körzetbe tartozó Bihar, Kolozs, Szatmár megyéből is.


Kompenzációs kosár: a reménysugár

A Pro Democraţia nemkormányzati szervezet által javasolt egyéni kerületi választási rendszer országos kompenzációs kosarat is rendel a választási körzetekben kiosztásra kerülő mandátumok mellé, melynek célja valamelyest kiegyensúlyozni a nyolc egyéni választókörzetben leadott szavazatok és kiosztott mandátumok közti egyenlőtlenségeket.

Ennek megfelelően a mandátumok felét az első fordulóban a relatív többséget megszerző pártok kapják, a maradék mandátumokat a pártok országos szinten nyerhetik el töredék-, illetve megmaradt szavazataik alapján.

Bár a PSD, a PRM és az RMDSZ is kifogásolja, az eddigi mintegy tíz tervezet közül a Pro Democraţia által benyújtott javaslat a legesélyesebb az elfogadásra. Ezt elsősorban a szervezet semlegessége biztosítja, hiszen az APD-nek elvileg semmiféle érdeke nem fűződik valamely párt előnyben részesítéséhez.


A demokraták lazán nyernének

Annál inkább érdekelt a politikai kontextust saját érdekében kihasználni Traian Băsescu államelnök: ő például felfüggesztése előtt tudatta az RMDSZ-szel, hogy az egyéni kerületi választás legerősebb – tehát kompenzációs mechanizmus nélküli – formájának az elfogadásában érdekelt.

Ennek magyarázata egyszerű: a Demokrata Párt (PD) a legnépszerűbb politikai alakulat jelenleg, és úgy néz ki, hogy a PD simán megszerezné a parlamenti mandátumok abszolút többségét, ha a következő választást az egyéni választási kerületes rendszerben tartanák.

Másik fontos következménye a terítéken levő választási rendszernek – tekintettel arra, hogy veszélyezteti a kis vagy alsó parlamenti küszöböt el nem érő pártok képviseletét – hogy azok fokozatosan beolvadnak a legerősebb pártba, miután a térvesztéssel szembesülnek.

Mely két párt erősödhet meg hosszú távon?

Amennyiben mély törésvonal alakul ki a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a PD között, akkor e két megerősödésének kedvez az új választási rendszer. Viszont ha a PNL meggyengül, a 2008-as parlamenti választásokat követően a PSD képezné az egyik, a PD a másik pólust.

Az RMDSZ parlamenti képviseletének valószínű csorbulása mellett két másik, szintén fontos következménye lehet az új választási rendszernek. Mint Márton megállapította, az egyéni kerületi választást egyesek a politikai pluralizmus érvényesülésének vagy lehetőségének tekinthetik az erdélyi magyarságon belül, hiszen az RMDSZ-nek független kihívói akadhatnak, illetve egy másik párt bejegyezése esetén RMDSZ-es jelöltek mellett más jelöltek is indulhatnának a választásokon.


Csak az indulhat, akinek a zsebe bírja

A frakcióvezető szerint ez azzal a konkrét következménnyel jár, hogy a magyar jelöltek kiütik egymást az egyes választási kerületekben, így képviselet nélkül marad az erdélyi magyarság. Márton megfigyelését cáfolhatja, hogy a Pro Democraţia által javasolt törvény tartalmaz egy, az önkormányzati, parlamenti vagy európai parlamenti választásokon indulni akaró jelöltek kampányának finanszírozására vonatkozó kitételt.

A javaslat ay, hogy a választásokon induló jelöltek egy mandátum jelentőségének megfelelő, meghatározott pénzösszeget fizessenek be a választási kampány elején – elkerülendő, hogy bármilyen kis támogatottsággal rendelkező jelölt indulhasson a választásokon. A befizetett pénzösszeget nem kapják vissza azok a jelöltek, akik pártja országos viszonylatban nem éri el az öt százalékos parlamenti bejutási küszöböt.

Egy meghatározott szavazati részesedés alatt a független jelöltek ugyancsak maguk finanszíroznák kampányukat. Közvetlen következménye a rendelkezésnek, hogy elbátortalanítja a választásokon való indulástól a kis támogatottsággal rendelkező jelölteket.


Kevésbé lesznek lojálisak a vezetőséghez az RMDSZ-politikusok?

Így az új választási törvény a kisebbségek esetében is a jelenlegi politikai status quo fenntartásának kedvez, hiszen akadályozza a független magyar jelöltek választásokon való megmérkőzését.

Másik fontos következménye a választási törvénynek az RMDSZ-re nézve, hogy fellazulhat a szövetségen belüli politikusok lojalitása. A meghatározott választókerületben széles népszerűségnek örvendő RMDSZ-politikusok kiválhatnak a szervezetből, amennyiben a csúcsvezetőség gátolja őket az érvényesülésben.

Hosszú távon ez az RMDSZ sorainak fellazulásával járhat: bizonyos sikeres jelöltek megtartása elsőrendű érdeke lehet az RMDSZ számára. Így paradox helyzet állhat elő: nevezetesen nem a politikusok igyekszenek alkalmazkodni a pártlogikához, hanem a pártok igyekeznek kegyben tartani a legnépszerűbb politikusokat, hiszen további létezésük az ő sikerüktől függne.


Meglehet a kétharmados többség az RMDSZ nélkül is

Láthatjuk hát, hogy az egyéni kerületi választás bevezetésével az RMDSZ korántsem található „nyerő” pozícióban. Kérdés, hogy sikerül-e megakadályozni a tervezet elfogadását – jelzésértékű, hogy a Pro Democraţia és pártok közötti tárgyalásra nem is hívták meg az RMDSZ-t, és Băsescu is elsősorban a nagy parlamenti pártokkal – a PNL-vel, PD-vel és PSD-vel – egyeztet a kérdésben.

Az RMDSZ-el való tárgyalásra azért nem törekednek a kezdeményezők, mert egyrészt ismeretes a szövetség elutasító álláspontja, másrészt pedig úgy gondolják, hogy a törvény elfogadásához az RMDSZ nélkül is összejön a kétharmados többség. Egyelőre annyi biztos, hogy a tervezetről még a nyári szünet előtt szavaztatni akarnak a parlamentben a pártok.